Ha cirkuszi sátorként értelmezzük a szerepjátékot, akkor abban a történet a tartószerkezet, a játékosok az idomárok, a reagok a fellépőszámok, a karakterek pedig a vadállatok. Mondhatá az ember, hogy ez kicsit túldramatizált leírás, de a valóság, azt kell mondjam, nem ez.
A karakterek bizony tényleg olyanok, mint egy-egy állat: az mindegy, hogy vérszomjas tigris, vagy pedig egy aranyos kiskutyus, egy a lényeg: a karaktert a játékosnak kell megszelídítenie, trükkökre bírnia. Bár könnyen úgy tűnhet, hogy semmiség, reagot írni könnyű, karaktert kijátszani egyszerű, aki régóta szerepezik és nem csak saját magáról mintázott karaktert birtokol, az tudja, hogy meg lehet szenvedni a visszaírással. Főleg, ha nem egy-két mondatot kell odafirkantani.
Minden user karakterei különböznek a másikétól - lehet, hogy mind a kettő ugyanúgy kedves, gondoskodó és visszahúzódó, vagy épp nagyszájú, vicces, és forrófejű, de egyik sem olyan, mint a másik. Hogy miért? A karakter az ember része, egy kicsi darabkája, mondhatni az alteregója. És mivel egyik ember sem tökéletesen olyan, mint a másik, így értelemszerűen (hacsak nem gyárszalag szinten gyárt valaki egy-egy jellemet) mind különbözik a másiktól, legalább egy kicsit.
Na de ahhoz, hogy írni tudjunk velük, előbb meg is kell alkotni őket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
https://jdg.com
https://jdg.com
„
„ <a href="https://jdg.com">https://jdg.com</a>
[url]https://jdg.com[/url]
https://jdg.com