Talán nem tűnik teljesen egyértelműnek a cím, és a is lehet, hogy miután felfogja az ember, miről is hadoválok, felteszi a kérdést: nem teljesen mindegy? Előre közlöm: nem.
"Mérges voltam."
Biztosan mindenki milliószor meg egyszer találkozott ilyen és ehhez hasonló mondatokkal. Mivel az emberek többsége átélte már azt az érzést, ezért pontosan jól tudjuk, milyen is az, ha mérgesek vagyunk, tehát jogosan feltételezhetjük, hogy ebben nincs semmi hiba.
Hiba az valóban nincs. Ám az embereknek van egyfajta igényük arra, hogy minél jobban, minél mélyebben átélhessék a karakter (a sajátjuk vagy épp másé) érzéseit. Mérges volt, addig rendben - na de hogy volt mérges? És miért? Bár utóbbi elvileg nyilvánvaló, annyira azért mégsem.
"Mérges voltam. Az az átkozott busz, mindig késik, erre pont most kellett időben érkeznie?"
Itt az alany valóban azért dühös, mert a busz időben jött, vagy inkább azért dühös, mert így nem ér oda időben az iskolába, vagy az étterembe, ahová megbeszélt egy randevút a párjával? Nem állítom, hogy ezeket sohasem magyarázzák meg később, de sok esetben bizony az ilyen dolgok kimaradnak, márpedig pont az apró részletek teszik élvezetessé az olvasást.
Vissza a másik kérdéshez - hogyan volt mérges? A szerepjátékban egyformán van az érzéseken és a vizualitáson a hangsúly, el kell tudni képzelni az adott szituációt, fizikailag és lelkileg is. Ehhez sokban hozzájárul, ha ne így fejezzük ki:
"Nagyon mérges voltam."
Hanem így:
"Éreztem, hogy a halántékomon lüktet az az erecske, mint mindig, mikor felmegy bennem a pumpa. Idegesen járkáltam fel s alá, az állkapcsom összeszorítottam, és minden erőmön azon voltam, hogy semmit se törjek szét. Igazából ahhoz lett volna kedvem: hozzávágni egy vázát a falhoz. Szemeim dühös szikrákat szórtak, az arcom felhevült (valószínűleg pirosas árnyalatot vett fel), és olyan erősen szorítottam össze a markom, hogy félő volt, felsértem a bőrt a körmömmel."
Három szó helyett konkrétan leírtam a szituációt, ami, azt hiszem, sokkal kifejezőbb - és egyszer sem használtam a "mérges" szót. Ha eléggé jól leírod, ami történik, nem kell megnevezned magát az érzést, az olvasó mindenképpen tudni fogja, sőt, valószínűleg könnyebben elképzeli a helyzetet. Kicsit olyan, mint az activity.
Persze nem kell mindig minden érzelmet ennyire körüljárni, kifejteni, csak azokat, amelyek fontos, szerves részei a reagnak. Például, ha a karakterem épp első, meghitt estéjét tölti a párjával, érdemesebb azt írnom, milyen érzéseket keltett a karakterben, nem pedig azt, hogy "jó volt".
|